A BISEL-ről röviden

2017-09-19

Turi László | 2017-09-19 13:16:24

BISEL

Biotic Index at Secondary Education Level
Biotikus Index a Középiskolai Oktatásban

GUMICSIZMÁS TERMÉSZETVÉDELEM

I. A biológiai vízminősítés
A biológiai vizsgálatok (bioindikáció, mai szóhasználattal ökológiai állapotfelmérés) alapján számított bioindex (BI) a vízfolyások vízminősítésének egyik eszköze. Ez az egyszerű módszer lehetővé teszi, hogy képet kapjunk a vízfolyások tisztaságáról és ökológiai állapotáról a benne megtalálható élővilág alapján.

A belga vizsgálati módszert (Belga Biotikus Index - BBI) számos laboratórium tesztelte, és 1984 óta Belgiumban hivatalos biológiai vízminősítési eljárás a BBI. Ez a módszer minimális adaptációval egész Európában használhatónak bizonyult, aminek egyszerűsített, a középiskolai oktatásban is könnyedén használható változatát elnevezték BISEL-nek.

A BISEL könnyen tananyagba illeszthető, hisz ellentétben a többi európai vízminőség-vizsgálati módszerrel, ez gyors, könnyű és nem igényel különösebb szaktudást, sem nagy beruházást.

A BISEL aktív módon integrálja a rendszertant és a humánökológiát: a makrogerinctelenek (szabad szemmel látható gerinctelen állatok) meghatározása a rendszertan segítségével történik, a vízminőség értékelése pedig összefüggésben áll az emberek által megváltoztatott környezettel.

Ha a BISEL használatát összekapcsoljuk kémiai vizsgálatokkal, egyértelmű következtetéseket vonhatunk le a szennyeződés okairól, ezzel pedig hatékonyan kapcsoljuk egybe a kémia és a biológia órákat.

II. A bioindex használata röviden

Alapelv:

A vízminőség változása hatással van a flórára és a faunára. A makrogerinctelenek a vízminőség „bioindikátoraiként” szolgálnak.
Minél érzékenyebb egy élőlény, annál tisztább vízben tud csak életben maradni.
Minél tisztább a víz, annál többféle élőlény található benne.

Módszer:

Mintavétel: minél többféle élőlényt próbáljunk begyűjteni a vízből.
Feldolgozás: azonosítsuk és számoljuk meg az élőlényeket.
Értékelés: csoportosítsuk az élőlényeket érzékenységük alapján, és osztályozzuk a vízminőséget.

Előnyök:

A biológiai vizsgálat eredménye pontokkal (bioindex) fejezhető ki, illetve színskála segítségével vizuálissá tehető.
A biológiai vízminősítés a kémiaival szemben hosszabb idejű változásokat mutat ki, és így jobban tükrözi a vízfolyás ökológiai állapotát.
Az élőlények rendkívül sokféle szennyeződésre reagálnak, ezért a BI a vízfolyás általános biológiai állapotát is jelzi.

Korlátok:

A biológiai vizsgálatok a vízminőség ökológiai változásait kutatják, ezért nem tudják azonosítani a szennyeződés közvetlen okát, amelyekhez kémiai vizsgálatok szükségesek!
Évszakonként szükséges a vizsgálatokat elvégezni.
A biológiai vizsgálatok ökológiai változásokat kutatnak, ezért a módszer sajátossága, hogy ezeket az ökológiai változásokat az adott vízfolyás és vízgyűjtő területének vízminőségére vonatkoztatjuk. A változások nyomon követése, csak hosszú távú, standard módszereket alkalmazó monitorozással érhető el.
Több módszer terjedt el, amelyek mind a Belga Indexen alapulnak. A kutatási eredmények interkalibrálása komoly nemzetközi, összehangolt munkát igényel, a szerteágazó kutatási protokollok miatt.

Patakvizsgálat a BISEL módszer segítségével