Fogalomtár
Abiotikus Élettelen környezeti tényezők (fény, víz, levegő, hőmérséklet, talaj)
Ágascsáp A második csáppár jellegzetes módosulatai az ágascsápok, amelyek az ágascsápú rákoknál a helyváltoztatás szervei.
Állandó vízfolyás A mederben egész évben folyamatosan van víz.
Alsószakasz-jelleg A folyó munkaképessége kis lejtésű területen már kisebb, mint amennyi hordaléka elszállításához szükséges. A lerakott hordalékból zátonyokat, szigeteket épít a medrében.
Ásóláb Ásásra módosult erőteljes ízeltláb.
Ásványvíz Olyan természetes felszín alatti víztartóból vagy vízadóból származó víz, amelynek ásványi anyag tartalma jellemzően eltér a rendszeres emberi fogyasztásra szolgáló ivóvíztől, és annak összetétele megfelel a vonatkozó jogszabályban meghatározott (így például biológiai, kémiai) határértékeknek.
Balpart A partok elnevezése a vízfolyás irányához viszonyítva történik. Ha a folyásirányba befordulunk - azaz arra nézünk, amerre a víz folyik - akkor bal kezünk felől van.
Biocönózis Egyed feletti szerveződési szint; ugyanazon az élőhelyen egy időben együtt élő populációk kapcsolatrendszere. /társulás
Biodiverzitás Biológiai sokféleség; A élővilág változatossága a fajok a fajták és akár a genetika szintjén. A biodiverzitás szerepe az emberiség életében felbecsülhetetlen. A világgazdaság összes termelésének mintegy 40%-a biológiai termékeken, illetve folyamatokon alapul. Ugyanakkor, esztétikai, rekreációs funkciója pénzben ki sem fejezhető.
Biogeográfia A biogeográfia (más néven életföldrajz) a földrajztudománynak az élőlények elterjedésével, eloszlásával és a táj – élőlény kölcsönhatással foglalkozó ága. Magába foglalja a földtörténeti fejlődés és az állat- és növényvilág közti természeti kapcsolatok kiterjesztését a különböző földterületeken.
Bioindex A biológiai vizsgálatok során a biológiai tényezőket pontozhatjuk, és ebből egy megadott rendszer segítségével kiszámolható egy érték, ezt nevezzük bioindexnek. Ez a szám egy adott rendszerben értelmezheti a környezet állapotát. Legtöbbször a bioindex könnyebben értelmezhető más, ugyanezen rendszer alapján számolt bioindexek egymással való összevetésében (így tér- vagy időbeni változást mutat).
Bioindikáció lásd. Ökológiai állapotfelmérés (korábbi, már kevesebbet használt terminus).
Bioindikátor Az élőlények megismerhető tűrőképességének ismeretében egy-egy élőlény jelenlétéből vagy hiányából lehetséges következtetést levonni a környezet állapotáról. Azok az élőlények, amelyek jelenlétét vizsgáljuk, nevezhetők bioindikátoroknak. Egyed feletti szerveződési szintek - akár biomok- is jelzik a környezeti tényezőket.
Biológiai szerveződés Jól elhatárolható szerveződési egységek egymásra épülése. Beszélhetünk egyed alatti és egyed feletti szerveződésről. Egyed alatti szerveződés a molekula, a szervalkotó a sejt, a szövet, a szerv. Egyed feletti a népesség (populáció), a társulás (biocönózis), az élőhely (biotóp) és ezek nagy kiterjedésű, zonális összessége (a biom). A Földi élet összes élővilágát egységesen bioszféra néven említjük.
Biológiai vízminőség A víz tulajdonságai közül azoknak az összessége, amelyek a vízi ökoszisztémák életében fontosak, létrehozzák és fenntartják azokat. Az ökoszisztéma a hely- és időegységben működő fizikai-kémiai- biológiai rendszer, az életközösség és élettelen környezete együttvéve.
Biológiai vízminősítés Biológiai vízminősítés a víztestekben élő szervezetek (mikroorganizmusok, növények és állatok) alapján való osztályozás. Ismerve az egyes fajok biológiáját (pl. tápanyag-, oxigén-, pH és egyéb igényét) következtetéseket lehet levonni a víz minőségére vonatkozóan.
Biom Olyan életközösség vagy életközösségek komplexuma, amely a növényzet uralkodó típusa által jellemzett nagy földrajzi területre terjed ki. Egy biom szervezetei a földrajzi régióra jellemző éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodtak. A szomszédos biomok között nincsen éles határ, hanem fokozatosan keverednek egymással. A legfontosabb biomok a következők: tundra, trópusi esőerdő, tajga, (mérsékelt övi és trópusi) füves puszta és sivatag.
Bioszféra A legmagasabb ökológiai rendszer, a földkéregnek, a vízburoknak és a levegőnek az a része, ahol az élet létezik. /élővilág
Biotikus Élő környezeti tényezők (baktériumok, gombák, növények állatok, ember)
Biotóp Az élőlények meghatározott csoportja által (biocönózis) lakott terület. A biotóp az életközösség környezete, általában elhatárolható és jellemző ökológiai (biológiai) tulajdonságai vannak. /élőhely
Borián György A magyarországi BISEL program meghonosítója. https://bisel.hu/tags/borian-gyorgy
Búb A kagyló hátoldali szegélye felé eső kiemelkedés.
Csáp A rákok és rovarok feji részén található ízekből álló szerv, amely a külvilág ingereinek felvételére alakult. Bizonyos esetekben szerepe jelentősen módosulhat.
Csápíz A rákok és rovarok csápjának felépítési egysége.
Csatorna Egy vagy egyidejűleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés, vízpótlás, belvízelvezetés, mezőgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására alkalmas vízi létesítmény.
Csermely Vízfolyás, mely a pataktól leginkább abban különbözik, hogy a száraz évszakokban teljesen kiapad, a meder anyaga finomabb szemcsés; az értől pedig medrének nagyobb és kialakultabb volta különbözteti meg. Gazdag szegélynövény jellemzi.
Csípő Az ízelt láb torhoz kapcsolódó része.
Csonkláb Mozgásszervként működő, ízeletlen testfüggelék.
Diverzitás Sokféleség
Egyed Önállóan létező élőlény, egy a faj tagjai közül.
Élőhely Megfigyeléseken alapuló tapasztalati kategória, hasonló megjelenésű természetföldrajzi egységeknek egy olyan típusa, ill. annak egy olyan meghatározott és többnyire küllemileg is jól elkülönülő része, ahol adott élőlények populációkat, ill. társulásokat alkotva tartósan és rendszeresen előfordulnak, mivel néhány kivételes esettől (például vándorló halak, költöző madarak) eltekintve valamennyi fejlődési alakjuk megtalálja az élete fenntartásához, ill. szaporodásához szükséges körülményeket. /biotóp
Élővilág A Földünkön előforduló élőlények (élőhelyek) összességét bioszférának nevezzük. /bioszféra
Emisszió Kibocsátás. Általában környezethasználatból vagy más tevékenységből származó szennyezőanyag kibocsátás, sugárzás, rezgés, bűz, stb.
Ér Hegyes vidéken a vízfolyások legapróbbika, melyet azonban rendszerint állandó forrás táplál. Időszakonként kiszáradhat.
Fauna Adott területen élő állatok összessége
Fejtor A fejből és a torból kialakuló egységes szerv, más néven előtest.
Félfedő A poloskák elülső pár szárnya, amelynek tövi része bőrszerű, míg csúcsi része hártyás.
Felső ajak A rovarok szájszerve felett található páratlan kitinlemez.
Felső szegély A sarokpántjával felfelé állított kagylóhéj felső pereme.
Felsőszakasz-jelleg A folyó munkaképessége nagy lejtésű hegyvidéken nagyobb, mint amennyi hordaléka elszállításához szükséges, mert itt a legnagyobb a sebessége. Ezért pusztító munkát végez: tevékenységük következtében a völgyek V-alakban mélyülnek, a felszín élesen feltagolódik.
Fizikai vízminősítés Fizikai vízminősítés során, a víz színváltozásait, áttetszőségét, fényviszonyait, hőmérsékletét és hőháztartását, a lebegő anyagok szemcseméretét valamint az áramlási viszonyokat vizsgálják és minősítik a mért adatok alapján.
Flóra Adott területen élő növények összessége.
Fogóálarc A szitakötő lárvák alsó ajakból kialakuló szerve, amely a zsákmány megragadására szolgál.
Fogóláb A zsákmány megragadására, fogva tartására módosult ízelt láb.
Folyó esése A folyó forrása és torkolata közötti szintkülönbség; a folyó forrása és torkolata közötti szintkülönbséget osztják a folyó hosszával (m/km).
Folyó szakaszjelleg Minél nagyobb a folyó vízhozama és sebessége, annál nagyobb az energiája és a munkaképessége. Pusztító munkáját a medrébe jutó hordalékkal és a hordalék elszállításával, építő munkáját hordaléka lerakásával végzi.
Folyókilométer A vízfolyás torkolatától mint kiindulási ponttól a középvonalban mért kilométertávolság.
Folyótorkolat Az a hely, ahol a folyóvíz másik folyóba, tóba, tengerbe ömlik.
Folyóvölgy Belső és külső erők által létrehozott síkvidéki vagy hegyvidéki domborzatforma, hosszanti mélyedés, amelynek alján a folyó folyik (lehet U és V alakú).
Forrás A talaj-, a karszt-, valamint a rétegvizek természetes felszínre bukkanása. A források mind összeálló kőzetből, mind laza üledékből eredhetnek. A felszínre törés lehet medence jellegű, hasadékból fakadó, de felszínre kerülhet hosszú szakaszon, réteghatár mentén. A források működését éghajlati változások, felszíni és tektonikus erők határozzák meg.
Generalisták Azon fajok, melyek sok környezeti tényezővel szemben tágtűrésűek.
Görgetetett hordalék A folyóvízben lévő szilárd anyagnak az a része, amelyet a víz a meder fenekén görgetve, csúsztatva, ugráltatva magával sodor.
Gyógyvíz Olyan ásványvíz, amelynek bizonyítottan gyógyhatása van és gyógyászati felhasználásának engedélyezése külön jogszabályok szerint történik.
Háló A ragadozó tegzeslárvák egy része a víz alatt finom szövésű fogóhálót készít.
Határérték A környezeti elemekben megengedhető, illetve eltűrt szennyezőanyag koncentrációk. A határértékek megállapítását befolyásolják a társadalmi, a gazdasági és a környezetvédelmi körülmények.
Havária Az emberi tevékenység során bekövetkező váratlan, hatásában jelentős, nem szándékosan okozott esemény, amely veszélyezteti az emberi egészséget vagy a környezetet.
Ház A vízi rovarlárvák egy része a környezetében fellelhető anyagokból, vagy saját szövedékéből házat készít (pl. tegzes lárvák, vízimolyok)
Hegyvidéki vízfolyás A vízfolyás egészét tekintve a jelentősebb része felső-vagy közép-szakaszjellegű.
Héjfedő A csiga visszahúzódásakor ezzel a lábán található héjképződménnyel képes bezárni házának szájadékát.
Hévíz Termálvíz: Minden olyan felszín alatti eredetű víz, melynek kifolyó (felszínen mért) hőmérséklete 30°C vagy annál magasabb.
Holtág A folyónak olyan mellékága, amely a főmederrel nem vagy csak egyik végén függ össze, és vize nem vagy csak időszakosan keveredik élővízzel.(40) Holtág keletkezhet természetes úton - túlfejlett kanyarok levágódása -, valamint szabályozási beavatkozások eredményeképpen.
Hordalék A hordalék a folyók által szállított, túlnyomóan ásványi eredetű szilárd anyag. Megkülönböztetünk nagyobb szemcséjű, illetve finom szemcséjű hordalékot. A nagyobb szemcsékből álló hordalék a meder alján mozog és általában a folyók felső szakaszán fordul elő, míg a finomabb szemcséjű a felszínen lebeg és a folyók alsó szakaszain található meg.
Hordalékhozam Valamely keresztszelvényen a meghatározott időegység alatt áthaladó lebegtetett, illetőleg görgetett hordalék mennyisége.
Humánökológia A humánökológia a természet és az ember kölcsönös kapcsolatával foglalkozó tudomány. Még nem önálló tudományterület, a természettudomány és a társadalomtudomány határán helyezkedik el. A humánökológia a globális problémák létrejöttének okait vizsgálja, és azt kutatja, hogy az ember mindebben milyen szerepet játszott.
Idegenhonos faj Természetes előfordulásán kívül, más élőhelyen legtöbbször (szándékos vagy járulékos) emberi közvetítéssel megtelepedő faj.
Időszakos vízfolyás A vízfolyás egy hosszabb-rövidebb száraz időszak nyomán kiapad.
Indikátorfaj Egy olyan növényi vagy állati faj, amely rendkívül érzékeny egy bizonyos környezeti tényezőre, és ezért egy adott területen e faj jelenléte vagy hiánya információt szolgáltat e tényező hatásának szintjéről, jelzi azt a környezeti tényezőt vagy a hiányát. Például egyes zuzmók nagyon érzékenyek a levegőben a kén-dioxid (az egyik fő szennyező) koncentrációjára. A területen jelen levő zuzmók vizsgálata jól jelzi az adott régióban a kén-dioxid átlagos szintjét.
Interkalibrálás A különböző mérések összhasoníthatósága érdekében a mérésre vonatkozó követelmények, és az eredmények értelmezésének meghatározása.
Invazív faj Általános megközelítésben invazív fajon olyan fajokat értünk, melyek természetes előfordulási területükön kívülre történő véletlen behurcolásukat, vagy szándékos betelepítésüket követően képesek ott megtelepedni és tért hódítani, veszélyeztetve ezáltal az őshonos életközösségek ökológiai egyensúlyát.
Ivóvíz A rendszeres emberi fogyasztásra alkalmas a fizikai, a kémiai, a bakteriológiai, a toxikológiai és a radiológiai határértékeknek megfelelő víz.
Ízelt láb Az ízeltlábú állatok helyváltoztató szerve. Alapfelépítésére az ízekből álló kitines külsőváz és a hozzá belülről kapcsolódó harántcsíkolt izmok jellemzik.
Jobbpart A partok elnevezése a vízfolyás irányához viszonyítva történik. Ha a folyásirányba befordulunk - azaz arra nézünk, amerre a víz folyik - akkor jobb kezünk felől van.
Karom A végtagokon, vagy egyéb testnyúlványokon található, hajlott kapaszkodó szerv.
Kémiai vízminősítés Kémiai vízminősítéssel a vizek vegyi összetételét határozzák meg, vagyis az oldott anyagok ionmennyiségét és minőségét, valamint a lebegő és emulgeált anyagok minőségi és mennyiségi viszonyait. Ez a vizsgálat természetesen kiterjed az oldott gázokra is.
Kettős nevezéktan A biológiában a fajok mindegyike tudományos nevet visel, amelyet latin névnek, illetve rendszertani névnek is szoktak nevezni. A fajok tudományos nevei két szóból álló, kettős (binomiális vagy binominális) nevek, melyeket Linnae vezetett be. Az ilyen nevek (binomenek) rendszerét kettős nevezéktannak (binomiális/binominális nomenklatúrának) is nevezik. A kettős nevet alkotó első szó a generikus név (nemi vagy nemzetségnév), amely azt a nemet (állatoknál), illetve nemzetséget (növényeknél és gombáknál) adja meg, ahová az adott faj tartozik. A kettős nevet alkotó második szó a specifikus (faji) megkülönböztető név, amely megkülönbözteti az adott fajt a nem, vagy nemzetség többi fajától.
Kéziháló A BISEL mérések szabványos elvégzéséhez javasolt kúp alakú kéziháló. Részletek: https://bisel.hu/eszkozok
Kitin A kitin (C8H13O5N)n egy hosszú polimer láncmolekula, mely a természetben sok helyen előfordul. A rákok és a rovarok páncélanyagában található kitin könnyen elkülöníthető, mert a kitin kémiailag nagyon ellenálló. Vízben, híg savakban és lúgokban oldhatatlan.
Kitines-kitinizált Jelentős kitin tartalmú, éppen ezért kemény, a környezeti hatásoknak jól ellenálló.
Kopoltyú A vízben oldott oxigén felvételére alkalmas többnyire nagyfelülető, erekkel (vagy légcsövekkel tracheakopoltyú) átszőtt szerv.
Kovatűk Mikroszkopikus méretű, SiO2-ból álló vázrészek a szivacstelepben.
Környezet Az élőlényekre ténylegesen ható környezeti tényezők összessége.
Környezetbiológia Az egyed feletti szerveződési szinteken tapasztalható jelenségekkel és azok okaival foglalkozó biológiai tudomány. Az élőlények és környezetük közötti kölcsönhatásokat vizsgálja. Azon jelenségeket és tényezőket a vizsgálja, amelyek a populációk és a populációkollektívumok tér-és időbeli mennyiségi eloszlását és viselkedését ténylegesen okozzák, tehát a kivülről ható környezeti és a belülről fakadó tűrőképességi tényezők kapcsolatai. /Ökológia
Környezet eltartóképessége Természetes környezetben a források végesek (táplálék, fészkelőhely, territórium, stb.), így azok korlátozott volta miatt a populáció egyedsűrűségének növekedésével megjelennek a sűrűségfüggő korlátozó tényezők. Azt az egyedsűrűségi értéket, melynél a populáció tartósan nem lehet magasabb, a környezet eltartóképességének nevezzük.
Környezeti tényezők Az élőlények létét befolyásoló élő /biotikus/ (baktériumok, gombák, növények, állatok, ember) és az élettelen /abiotikus/ (fény, víz, levegő, hőmérséklet, talaj) hatások összessége.
Középsebesség A meder keresztszelvényben lefolyt vízhozam és a folyásirányra merőleges keresztszelvény nedvesített területének a hányadosa.
Középszakasz-jelleg A hegységből kilépő folyó sebessége és így munkaképessége is csökken. Már a hegység lábánál hordaléka lerakására kényszerül. A hegységből kilépő folyók a hirtelen eséscsökkenés következtében azon nyomban megszabadulnak az általuk szállított anyag nagy részétől, és legyezőszerű hordalékkúpokat építenek a felszínen.
Lakócső Csőalakú ház, amit az állat helyváltoztatásakor gyakran magával visz.
Lebegtetett hordalék A vízben lévő szilárd anyagnak az a része, amely a víz turbulenciája illetőleg a Brown-mozgás hatására nem rakódik le a mederfenékre.
Légzőcsésze A lószúnyog lárvák testvégén kialakuló csésze alakú bemélyedés, ahová a trachearendszer két légzőnyílása torkollik.
Légzőcső Az állat testvégén kialakuló, teleszkópos szerkezetű nyúlvány, mely képes felvenni és továbbítani a légköri levegőt a víz alatt tartózkodó élőlényhez.
Makrogerinctelen Szabad szemmel látható gerinctelen állatok.
Meder A vízfolyást vagy állóvizet magába foglaló természetes mélyedés vagy kiépített terepalakulat, amelyet meghatározott partvonalig a víz rendszeresen elborít.
Mederfenék A meder alsó, legmélyebb része.
Mellékfolyó Kisebb folyók, amelyek nagyobb folyókba torkollanak; lehetnek baloldali és jobboldali mellékfolyók.
Mikrobiotóp Az élőlények meghatározott csoportja által (biocönózis) lakott mikroszkopikus terület. A mikrobiotóp a szabad szemmel nem feltétlenül látható életközösség környezete, valamilyen szempontból elhatárolható és jellemző ökológiai (biológiai) tulajdonságai vannak.
Mintavétel A statisztikai mintavétel a statisztikai gyakorlatnak az a része, amely során a populációból/biocönózisból egyéneket választunk ki független vagy véletlenszerű kiválasztással, azzal a szándékkal, hogy ismereteket szerezzünk a megfigyelni kívánt populációról/biocönózisról.
Monitoring Valamely környezeti elem (pl. víz, talaj, levegő stb.) mindenkori állapotának és igénybevételének (beleértve a szennyezést is) megismerésére, illetőleg az állapotváltozás nyomon követésére szolgáló mérő-, megfigyelő-, észlelő- és ellenőrző hálózat az adatok mérésével, gyűjtésével, feldolgozásával, nyilvántartásával és értékelésével együtt.
Monitoring rendszer Monitorozás csak monitoring rendszer keretében képzelhető el. A monitoring rendszer akkor tekinthető egyértelműnek, ha meghatározzuk a vizsgálandó objektumot (v. objektumok körét), a vizsgálandó állapotváltozókat (esetünkben élőlényféleségeket), a vizsgálat időszakát és a megfigyelési (mintavételi) egységek gyakoriságát, az adatfelvételezés módszereit, továbbá az adatbázis feltöltésének módját és az elsődleges adatfeldolgozás módszereit.
Oldalrézsű A mederfenékhez kétoldalt csatlakozó, a partig futó mederfalrész.
Olló A felsőrendű rákok pálcalábának gyakori módosulata a fogásra szolgáló ollós láb.
Ökológia Az egyed feletti szerveződési szinteken tapasztalható jelenségekkel és azok okaival foglalkozó biológiai tudomány. Az élőlények és környezetük közötti kölcsönhatásokat vizsgálja. Azon jelenségeket és tényezőket a vizsgálja, amelyek a populációk és a populációkollektívumok tér-és időbeli mennyiségi eloszlását és viselkedését ténylegesen okozzák, tehát a kivülről ható környezeti és a belülről fakadó tűrőképességi tényezők kapcsolatai. /Környezetbiológia
Ökológiai állapotfelmérés Meghatározott céllal és a célhoz adekvát módszerrel végzett többlépéses terepi vizsgálatsorozat, amely rögzített skálán és rögzített időintervallumban, időbeli állapotváltozásokat követ nyomon.
Ökológiai monitoring vagy állapotfelmérés Meghatározott céllal és a célhoz adekvát módszerrel végzett többlépéses terepi vizsgálatsorozat, amely rögzített skálán és rögzített időintervallumban, időbeli állapotváltozásokat követ nyomon.
Ököszisztéma Az élőlények és az élettelen környezet együttműködő rendszere. Ez lehet akár lehatárolt (pl. egy pocsolya) de vonatkozhat akár a teljes Földgolyóra is.
Őshonos Őshonosnak azokat a fajokat tekintjük, amelyek az adott területen emberi közreműködés nélkül is előfordulnának.
Özönfaj Általános megközelítésben özönfajon olyan fajokat értünk, melyek természetes előfordulási területükön kívülre történő véletlen behurcolásukat, vagy szándékos betelepítésüket követően képesek ott megtelepedni és tért hódítani, veszélyeztetve ezáltal az őshonos életközösségek ökológiai egyensúlyát.
Part A mederrel szomszédos tereprész.
Partél A part és az oldalrézsűk metszése.
Patak Általában nagy vagy közepes esésű, túlnyomórészt gyors folyású, helyenként zuhatagos, általában köves, kavicsos medrű, ritkás növényzetű, rendszerint hegyvidéki vízfolyás.
Permeabilitás Vízáteresztő képesség.
PH érték Dimenzió nélküli kémiai mennyiség, mely egy adott oldat kémhatását (savasságát vagy lúgosságát) jellemzi. (Híg vizes oldatokban a pH egyenlő az oxóniumion-koncentráció tízes alapú logaritmusának ellentettjével). A PH 0-14 közötti értéket vehet fel. A 7-es PH semleges kémhatású, ennél alacsonyabb érték savasságot, magasabb érték pedig lúgosságot jelez. Az emberi vér PH-ja 7,4. A természetes vizek közül egyes ásványvizek 6-os, míg a tengervíz 7,5-ös PH értékűek.
Populáció Azok az egyedek melyek egymással reális eséllyel hozhatnak létre közös utódot egy-egy populációba tartoznak. Egy populációt alkotnak például a balatoni nyurgapontyok vagy a Bükk hegység szürkebegyei. A populációk jellemzője az egyedszám, a kor- és a nem eloszlás valamint az elterjedés (area).
Potroh Az ízeltlábúak hátulsó testtája, amely a rovaroknál eredetileg 12 szelvényből áll.
Potrohláb A potrohrészen kialakuló végtag, mely különböző működésekre módosulhat ( pl. párzóláb, légzőszerv ).
Potrohszelvény A potroh részt felépítő gyűrűszerű egység.
Rágók A szájszerv tagolatlan, páros képletei, melyek többnyire erősen kitinesek, a szélük sokszor fogazott.
Rendkívüli szennyezés (Havária szennyezés) A felszíni és felszín alatti vizek minőségét, öntisztuló képességét, illetve felhasználhatóságát, a vízi ökoszisztémák életfeltételeit veszélyeztető vagy jelentős mértékben korlátozó - esetleg az élőlények pusztulását okozó - kibocsátásokat (emissziókat). Ezek jellemzője, hogy kialakulásuk gyors, váratlan, előre nem jelezhető időpontban jelentkezik.
Rendszertan Az élőlények csoportosításával, leírásával, elnevezésével foglalkozó tudományág. Két szakterülete a szisztematika, amely az élőlények evolúciós rokonsági viszonyainak kutatásával foglalkozó tudomány és a taxonómia, amely az elnevezésekkel és katalogizálásokkal foglalkozó biológiai segédtudomány.
Rendszertani kategóriák Az élőlények kategorizálásánál használt elkülönítési szintek. A legtágabbtól a legszűkebb felé: Világ, ország, törzs, osztály, rend, család, nem, faj.
Síkvidéki A vízfolyás egészét tekintve a jelentősebb része közép- vagy alsó-szakaszjellegű.
Sodorvonal A folyó egymás után következő keresztszelvényeinek a legnagyobb sebességű pontjait összekötő képzeletbeli vonal.
Specialisták Azon fajok melyek sok környezeti tényezővel kapcsolatban szűktűrésűek.
Szabványosítás Minél pontosabb szabályok szerint történnek különböző mérések, annál biztosabban lehet összehasonlítani az így kapott eredményeket. A BISEL vizsgálatoknál jelentős az emberi tényező, de valamennyit segíthetünk ezen, ha alaposan benntartjuk a mintavétel és osztályozás alapvető szempontjait.
Szájkefe A táplálék kiszűrésére alkalmas sörtékkel borított szerv, mely a felső ajak részét képezi.
Szájszerv A táplálkozási folyamatban elsőként résztvevő szerv, amely a táplálék milyenségétől függően sokféleképpen módosulhat. A táplálék emésztéshez való előkészítését végzi.
Szaprobitás A vízben élő szervezetek szervesanyag-lebontó képességének mértéke.
Szárny A repülő rovarok tori részéhez kapcsolódó, többnyire hártyás mozgásszerv.
Szárnyfedő A bogarak elülső pár szárnya kemény, kitines szárnyfedővé alakul.
Szárnykezdemény Az idősebb rovarlárvák egy részénél, a tori rész hátoldalán megfigyelhető képződmény, amelyből a kifejlett rovar kialakulásakor bontakozik ki a szárny.
Szegély A kagylóhéj pereme.
Szelvény A gyűrűs férgek, ízeltlábúak testének egy-egy hasonló felépítésű része.
Szelvényezett test Hasonló felépítésű egységekből felépülő test.
Szelvényezettlen test A test nem tagolódik hasonló felépítésű elkülöníthető egységekre.
Szitasorok Különböző lyukátmérőjű sziták sora, ahol először a legnagyobb lyukú szitán, majd ezt követően az egyre kisebb lyukátmérőjű szitákon engedjük át a mintát. Ez a módszer teszi alkalmassá, hogy méret szerint osztályozott mintánk legyen.
Szívókorong A piócák elülső, hátulsó esetleg mindkettő testvégén kialakuló szerv, amelynek a helyváltoztatásban és a táplálkozásban lehet szerepe.
Sztereomikroszkóp A sztereomikroszkóp két objektívvel és két okulárral rendelkező fénymikroszkóp. A két egybe épített mikroszkóptubus mindegyike tartalmaz egy-egy objektívet és okulárt. Az ilyen mikroszkópba tekintve a mintát térben, sztereóban látjuk.
Szúró-szívó szájszerv Növények és állatok megsebzésére, testnedveik felszívására alkalmas szájszerv, mely egy ormányszerű részből és a benne található 5 szúrósertéből áll.
Szűktűrésű Adott faj egy adott környezeti tényezővel szemben szűktűrésű, ha annak csak kismértékű változását képes elviselni.
Tágtűrésű Adott faj egy adott környezeti tényezővel szemben tágtűrésű, ha annak akár nagymértékű változását is képes elviselni.
Társulás Egyed feletti szerveződési szint; ugyanazon az élőhelyen egyidőben együtt élő populációk kapcsolatrendszere. /biocönózis
Taxon A biológiai rendszertanban taxonnak nevezik az élőlények egyazon kategóriába sorolt és közös gyűjtőnévvel ellátott csoportját.
Tegez A tegzeslárvák lakócsöve.
Telep Több egyed együttélésével kialakuló szabálytalan alakú képződmény.
Testnyúlvány A testnek többnyire a hátulsó részén kialakuló nyúlvány.
Tor Az ízeltlábúak középső testtája, mely a rovaroknál három szelvényből áll.
Torláb A tor szelvényeken kialakuló egy-egy pár végtag.
Torszelvény A tori részt felépítő gyűrűszerű egység.
Tracheakopoltyú Egyes rovarlárvák kültakaróból kialakuló nagy felületű, légcsövekkel behálózott légzőszerve, mely a vízben oldott oxigén felvételére alkalmas.
Tűrőképesség Valamennyi faj, valamennyi környezeti tényezővel szemben különböző toleranciát mutat. Egy adott környezeti tényezővel szembeni elviselőképességet tűrőképességnek nevezzük.
Ugróvillás A hasoldalra behajlítható jellegzetes ugrószervvel rendelkező, szárnyatlan rovar.
Üledék A szállítás megszűntével lerakott hordalék az üledék.
Vízállás A vízfolyás vagy állóvíz mindenkori szintjének magassága valamely alkalmasan választott pont ("0"pont), vagy a tenger (Balti) szintje fölött. LKV: a legkisebb vízállás, KÖV: közép vízállás, LNV: a legnagyobb vízállás.
Vízhozam Egy vízfolyás keresztszelvényében időegység alatt átfolyó vízmennyiség. A hidrológiában alkalmazott jelölése Q. Mértékegysége: m3 s. Meghatározásának egyik lehetséges (hagyományos) módja, hogy megmért vízsebesség és az átfolyási keresztszelvény szorzataként számítják. A legnagyobb vízhozam (LNQ) a vízmérce szelvényében a vizsgált évig bezárólag előfordult legnagyobb vízhozam. Előfordulásának napja is fontos adat.
Vízjárás A vízjárási elemek időbeni és térbeli változására vonatkozó szabályszerűségek összessége, amely változásokat természeti hatások ( fizikai, földrajzi, elsősorban éghajlati körülmények) valamint mesterséges ráhatások idéznek elő.
Vízkeménység Vízkeménységnek a vízben oldott ásványi anyagok mennyiségét nevezzük, a víz keménységét a benne oldott kalcium- és magnéziumsók mennyisége befolyásolja. A kemény víz hatással van a víz lehetséges felhasználásaira, és annak egészségügyi minőségét is befolyásolja.
Vízmélység A vízszín és a mederfenék közötti legnagyobb távolság. A BISEL vizsgálatoknál fontos adat a hasonlíthatóság szempontjából.
Vízminősítés A vízvizsgálatokat szabvány szerint végzik, amelyet a felhasználás jellege szab meg. A vizsgálatokat lehet felszíni vagy felszín alatti vizekből előírásnak megfelelő gyakorisággal venni. Ezeket a követelményrendszer szerint feldolgozni. Ezt követően sorolják be különböző osztályokba. A vízvizsgálatokat fizikai, kémiai, bakteriológiai, biológiai tulajdonságok határozzák meg.
Víztározó A mesterséges állóvizeket, a víztározókat az ember meghatározott cél érdekében hozza létre. Megkülönböztetünk síkvidéki, dombvidéki és hegyvidéki tározókat, melyekre a befogadó képesség a jellemző. Rendeltetésük szerint lehetnek mezőgazdasági (öntözési, halastó), ipari, ivóvíz-ellátási, vízkárelhárítás (árvíz, belvíz), energetikai, hajózási és üdülés célú tározók.
Zárószerkezet A felemásszárnyú szitakötő lárvák testvégén található szerv, amely a bélkopoltyúval együtt lehetővé teszi, hogy az állat a beléből kipréselt víz segítségével gyorsan változtathassa helyét.
Források:
http://www.mfpi.hu/data/cms41834/leho_aramlovizek.pdf
http://mek.oszk.hu/02900/02912/02912.htm#22
