BISEL mérés pontról pontra


2017-09-19
Turi László | 2017-09-19 13:43:39

Segítség: Letölthető gyakorlati segédanyag a BISEL mérésről


I. A MINTAVÉTEL FOLYAMATA


A minőségre vonatkozó adatok összehasonlíthatósága érdekében a mintavételi módszert és a mintavétel végrehajtását amennyire csak lehetett szabványosították.


A mintavétel célja a vizsgálati helyre legjellemzőbb, legváltozatosabb makrogerinctelenek összegyűjtése. Ennek elérése érdekében az összes megközelíthető élőhelyet, illetve mikrobiotópot meg kell vizsgálni. Ez alatt értjük a vízfenék altalaját (homok, iszap, kő), a makronövényzetet (úszó, víz alatti, kiemelkedő), a víz fölé nyúló fák elárasztott gyökereit és az összes többi, természetes és mesterséges, úszó, vagy elmerült anyagot a vízben. A sikeres mintázás követelménye az aktív és intenzív mintagyűjtés, amelyet mintasorozatonként ugyanaz a személy végez.


Összehasonlítható eredmények elérése érdekében a mintavételnek egy 10 - 20 méteres folyószakaszt kell lefednie, és meghatározott ideig kell tartania: a 2 méternél nem szélesebb folyók esetében 3 perctől egészen a szélesebb vízfolyásoknál kívánatos 5 percig. A mintavétel időtartama intervallumokra osztható annak érdekében, hogy az adott hely minden jellemző élőhelyét meg lehessen vizsgálni.


A makrogerinctelenek gyűjtése szabványos, fémkeretes, kúp alakú kézihálóval történik. Mivel a kézihálós eljárás nem minden élőhelyen alkalmazható egyaránt sikeresen, ezért a mintavétel történhet az állatok kézzel történő megfogásával, illetve csapda használatával is.


Az élőlények elkülönítése részben a helyszínen is elvégezhető, de jobb, ha a laborban történik. A helyszínen amennyire csak lehetséges meg kell tisztítani a mintát az iszap nagy részétől, a kövektől, levelektől, törmelékektől.
A durva anyagok 0,5-20 mm lyukbőségű szitasorok használatával is szétválaszthatók. A minta precíz szitálása és az élőlények osztályozása a laborban történik. Először a mintát leöblítjük és egymásra helyezett különböző lyukbőségű szitákon (10 mm, 5 mm, 2 mm, 1 mm, 0,5 mm) vízsugárral lemossuk. A durva törmeléket kiszedjük, és minden szitából a fennmaradt élőlényeket fehér műanyag (30 x 50 cm) osztályozótálcákra helyezzük. Az osztályozótálca alja négyzetekre van osztva azért, hogy elősegítse a gyűjtött minták módszeres vizsgálatát.
A mintában talált makrogrincteleneket csipeszekkel és beépített világítással rendelkező nagyító segítségével szétválogatjuk. Az élőlényeket 10-25 ml-es flakonokba helyezzük, és nagyjából elvégezzük a csoportosításokat is a fő taxonómiai csoportok szerint.

 

 

II. AZ ÉLŐLÉNYEK AZONOSÍTÁSA


A szétválasztást követően a makrogerincteleneket 10-50-szeres nagyítású sztereomikroszkóp alatt megvizsgáljuk. Az azonosítás célja az, hogy meghatározzuk a mintában lévő rendszertani egységek számát és a legérzékenyebb faunacsoportok jelenlétét.


A Belga Biotikus Index használatakor a rendszertani csoportok a korábban kijelölt taxonómiai egységeknek felelnek meg. Következésképpen a rendszertani egységek azonosítása csak egy bizonyos gyakorlati mélységig történik.
Taxonómiai csoportok A rendszertani egységek meghatározási szintjei

 

Platyhelminthes Laposférgek törzs
Oligochaeta Kevéssörtéjűek alosztály
Hirudinea Piócák alosztály
Mollusca Puhatestűek törzs
Crustacea Rákok altörzs
Plecoptera Álkérészek rend
Ephemeroptera Kérészek rend
Trichoptera Tegzesek rend
Odonata Szitakötők rend
Megaloptera Nagyszárnyú fátyolkák rend
Hemiptera Félfedelesszárnyúak rend
Coleoptera Bogarak rend
Diptera Kétszárnyúak rend
Hygrobatoidea Víziatkaszerűek öregcsalád
Chironomidae thumni - plumosus Árvaszúnyogok faj
Chironomidae non thumni - plumosus faj


Természetesen, hogyha lehetséges és van biológiai szempontból értelme – és még elegendő idő is áll rendelkezésre –, akkor a fajok szintjén való azonosítás is hasznos lehet. A részletesebb meghatározás arra szolgálhat, hogy olyan biotikus index számításokat is elvégezzünk, amelyekhez a fajok nincsenek besorolva különálló rendszertani egységekbe.
A taxonómia fenti mélységben történő használatának megvan az az előnye, hogy elősegíti az azonosítást, kiküszöböli a különböző személyek által elkövethető hibákat és javítja a biológiai értékelés pontosságát. A módszer egyszerűsége lehetővé veszi, hogy viszonylag sok mintát rövid idő alatt tudjunk feldolgozni.


Végül meg kell említeni azt, hogy azokat a rendszertani egységeket, amelyeket egyetlen egyed képvisel, nem vesszük figyelembe a biotikus index kiszámításánál, hiszen ezek előfordulása véletlen is lehet. Ettől függetlenül szükséges minden rendszertani egységet feljegyezni, amelyet akár egyetlen példány képvisel.

 


III. A BELGA BIOTIKUS INDEX KISZÁMÍTÁSA

 

 

A biotikus index meghatározás a táblázat alapján történik. A vízszintes beosztás a megfigyelt faunisztikus csoportoknak felel meg, 1-től 7-ig sorba rendezve a csökkenő környezeti igényeknek, illetve a szennyezettséggel szembeni tűrőképesség növekedésének megfelelően. (1. oszlop)


A legérzékenyebb csoportok, mint a Plecoptera, a külső vázzal rendelkező Trichoptera és Ephemeroptera a táblázat felső szintjén találhatók. A legnagyobb tűrőképességgel rendelkező fajok a táblázat alján szerepelnek, pl. Tubificidae, Chironomidae thummi - plumosus csoport, Syrphidae (Eristalinae). A középső csoportok a Gammaridae, Asselidae, Sphaeridae és Odonata.


Az első három csoportnál (1-3 sor) szükséges azt tudni, hogy a mintában 1, vagy több rendszertani egység van-e jelen. (2. oszlop) Az adott esettől függ, hogy az első, vagy második sort választjuk-e.


A függőleges oszlopok a taxonok változatosságát mutatja, azaz a mintákban talált taxonok számát jelzik. A sor és az oszlop metszéspontja adja a biotikus indexet az adott mintavételi helyre vonatkozóan. Azt a sort választjuk ki, amely a legjobban utal a legérzékenyebb faunacsoportok jelenlétére az adott mintában. A biotikus index 0-10 közötti értékű lehet. Minél magasabb az érték, annál érzékenyebb csoportok és rendszertani egységek vannak jelen a vizsgált vízben. A legalacsonyabb biotikus indexet 0 (nagyon nagy szennyezettség) akkor kapjuk, ha az Eristalinae csoport kivételével minden csoport hiányzik.

 

IV. A BIOTIKUS INDEXEK ÉRTELMEZÉSE


Általában a legmagasabb biotikus index (10) a jó vízminőségre, illetve a szennyeződés hiányára utal (2 Plecoptera nemzetség, és 16 vagy több taxonómiai egység). Ahogy az index értéke csökken, úgy romlik a vízminőség.
Ha a biotikus index 5 vagy annál kevesebb (a fekete vonalat nézve a 3. táblázatban), az nem csak azt jelenti, hogy a víz szennyezett, hanem azt is, hogy kritikus szintet ért el. A biotikus index 10-ről 7-re való csökkenése azt jelenti, hogy bizonyos mértékű szennyeződés van jelen a vízfolyásban még akkor is, ha abszolút értelemben a szennyezettség mértéke esetleg minimális.


Az eredmény szintetizálása céljából, a 10 index 5 vízminőségi osztályba sorolható, amelyeket különböző színekkel lehet megjeleníteni. A 0 érték, amely a bioindikátorok teljes hiányát mutatja, fekete színnel tűntethető fel.

Osztály Szín Jelentés
I. kék nem szennyezett
II. zöld enyhén szennyezett
III. sárga mérsékelten szennyezett
IV. narancs erősen szennyezett
V. vörös nagyon erősen szennyezett


V. MAGYARORSZÁGON A BISEL KÖRNYEZETVÉDELMI ORSZÁGOS PROGRAM CÉLJA

  1. A bioindikáció középiskolai oktatásban való használatának elősegítése. Ezáltal a diákok terepi tapasztalatainak bővítése, érzékenyítés a természet élőlényeinek sokszínűségére, a környezetért való felelősségérzet kialakítása.
  2. Az Internet használatának a biológia és a szakmai (környezetvédelem, erdészet, stb.) oktatásban való támogatása.
  3. A középiskolai környezeti nevelés számára egy olcsó, tananyagba illeszthető és rendkívül hatékony módszer népszerűsítése.
  4. Ma már nélkülözhetetlen szakmai ismeretek nyújtása a szakképzésben.
  5. Bioindikációs oktatási modul kidolgozása a középiskolák részére.
  6. Bioindikációval foglalkozó akkreditált tanártovábbképzés alapítása és indítása

 

készült:
a Comenius 3.1 European In-service Training Project és a Socrates Educational Programme (1995-99) támogatásával

szerzők:

  • Niels de Pauw - Universitet Gent (B)
  • Dirk Van Damme - Universitet Gent (B)
  • Danny van der Veken - Sint-Dimpnalyceum (B) és Nieuwe Media School (B

magyar változat:

  • Tausz Marcell
  • Borsos Sándor
  • Borián György (1959-2012)

A Víz, tiszta víz verseny egyik vizsgálatot bemutató videója:

További videókból itt lehet böngészni


Cimkék:
BISEL hasznos

Események

Friss hírek

Galéria

Címkefelhő

BISEL verseny jeles napok események Borián György az év fajai játék Ismerd meg! archív projektek ajánló hasznos víz jó tudni BISEL kisokos