2021 év madara

2021-02-03

Seprős Richárd | 2021-02-03 11:33:05

A cigánycsuk lett az év madara

A 2021-es év madara a cigánycsuk lett, ami a közönségszavazás során legyőzte a kis őrgébicset és a sordélyt. Ahogy az már évtizedek óta megszokott, az MME - Magyar Madártani Egyesület azért állít középpontba egy konkrét fajt minden esztendőben, hogy felhívja a figyelmet egy-egy aktuális problémára, azokat közelebb hozza az emberekhez. Így van ez 2021-ben is.

A magyar cigánycsuk-állomány ugyanis 1999 és 2019 közötti, tehát alig több mint 20 év alatt 54 százalékkal csökkent, ami napjainkban az MME becslései szerint 195-210 ezer párra tehető. A jelentős csökkenés hátterében a nagyüzemi mezőgazdaság által zajló élőhely-átalakítás, a gazos-bokros élőhelyek megszűnése, beszántása, továbbá a növényvédőszerek okozta rovartáplálék-hiány áll.

Ez persze nem egyedi eset. Nemcsak a cigánycsuk sínylette meg az elmúlt évtizedeket, hosszan lehetne sorolni a fajokat, amelyek állománya zuhanóban van a fenntarthatóság és az ökológiai szemlélet hiánya miatt.

Leírás és életmód

A rozsdás csukhoz hasonló megjelenésű madár, de nincs fehér szemsávja és fehér faroktükre. Feje egyöntetű barna, melynek köszönhetően sötétebb habitusú a rozsdás csuknál. Territoriális viselkedésű, a hímek sokat énekelnek a revír kimagasló pontjain. Párba álláskor nászrepülésük is megfigyelhető. Igazi vártamadár: kimagasló pontokról lesi rovarokból, pókokból és más ízeltlábúakból álló zsákmányát. Ritkán apró termetű csigákat is eszik. Télen, állati táplálék hiányában elfogyasztja a magvakat, bogyókat is. A hazai, és a tőlünk északabbra található populációk egyedi vonulók, a telet a mediterráneumban és Észak-Afrikában töltik. Telelőhelyéről igen korán, legtöbbször már március elején visszatérnek első példányai. Nálunk gyakori fészkelőnek számít.

Élőhelye, költése:

Európa, Ázsia és Afrika nagy részén elterjedt fészkelőnek számít. Több alfaja is ismert. Hazánkban sík- és dombvidékeken fordul elő, a hegységeket és zárt erdőket elkerüli. Kedveli a fákkal, cserjékkel tarkított nyílt élőhelyeket. Megtalálható mezőgazdasági területeken, parlagokon, csatornapartokon, gyümölcsösökben. Évente kétszer költ. A fészek helyét a tojó alakítja ki kis kaparással a talajon, a sűrű növényzet takarásában. Építőanyagként növényi szálakat, gyökérdarabokat és mohát használ, a fészek belsejébe szőröket és tollakat helyez. Átlagosan 5-6 tojást rak, melyeken kizárólag a tojó kotlik. A fiókákat mindkét szülő eteti. A táplálékot rendkívül óvatosan, nagy körültekintéssel szállítják a fészekhez, mivel a nyílt élőhelyeken a ragadozók miatt fokozott veszélynek van kitéve fészekalja.