Az éltető vizes élőhelyek és megőrzésük

2021-02-02

Kontur Tamás | 2021-02-12 13:36:06

Az éltető víz – vizes élőhelyek és megőrzésük

A Ramsari Egyezmény, hivatalos nevén Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire, 1975. december 21-én lépett érvénybe, ezáltal az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény. Célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható hasznosításuk elősegítése, illetve az ezekhez szükséges jogi és intézményi keretek megalapozása. Minden résztvevő állam legalább egy vadvizes területe szerepel az egyezmény keretében létrehozott Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékén, amely jelenleg több mint 2000 élőhelyet számlál. Magyarországról máig 29-et vettek fel a listára, ezek összterülete 2607 km².

Ahol a víz az éltető közeg

Az egyezmény értelmében „vizes élőhelynek nevezzük azokat a területeket, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező, ahol a talajvíz szintje a felszín közelében van, vagy ahol a talaj időszakosan vagy állandóan vízréteggel borított, sokfelé megtalálhatók” – áll az egyezmény magyar honlapján.

Viru Raba mocsár Észtországban. Fotó: Denis Shlenduhhov

Világméretű megállapodás lévén az egyezmény meglehetősen széles megfogalmazást alkalmaz a vizes területek meghatározására. Nemzetközileg öt nagy csoportot különítenek el a vizes területeknek: tengeri élőhelyek; deltákhoz kapcsolódó élőhelyek; tavi élőhelyek; folyómenti élőhelyek; mocsári élőhelyek. Emellett külön csoportot alkotnak az ember által létrehozott vizes élőhelyek.

Nemzetközi jelentőségű vadvizek Magyarországon

Hazánk 1979-ben csatlakozott az egyezményhez. Ezidáig Magyarországról 29 vizes élőhely került fel a Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékére, amelyek nemcsak a hazai állat- és növényvilág szempontjából lényegesek, hanem a vonuló madarak számára is pihenő- és táplálkozóhelyül szolgálnak. A vizes élőhelyek a mindenki számára létfontosságú ivóvízbázisok miatt is rendkívül fontosak, hiszen ezeken a területeknek az eltűnése a lakosság ivóvízellátását is veszélyeztetheti.

A magyarországi Ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes területtípusát magukba foglalják: tavakat, folyószakaszokat, holtágakat, szikes tavakat, mocsarakat, lápokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat és víztározókat is.

A Balaton Európa legnagyobb édesvízi tava, mely 1989. március 17. óta Ramsari terület. Fotó: Vasicsek Viktor

A WWF adatai szerint Magyarországon a felszíni vizek mindössze 20 százalékának megfelelő az ökológiai állapota, és a folyók természetes árterületének több mint 90 százaléka elpusztult. Emiatt nemcsak a biológiai sokféleség csökkent drámaian, hanem vízmegtartó képességük is jelentősen romlott. A területek megőrzése kiemelten fontos természetvédelmi kérdés hazánkban.

Vizes élőhelyek megőrzésének fontossága

Az édes- és sós vizű vizes élőhelyek fontos szerepet játszanak a globális ökoszisztémában, és az emberiség számára is döntő jelentőségűek a társadalmi és gazdasági fejlődés szempontjából egyaránt.

Tárolják és tisztítják a vizet

Egyre növekvő édesvíz-válsággal nézünk szembe, amely az embereket és a bolygónkat is fenyegeti – áll a világnap honlapján. Több édesvizet használunk, mint amennyit a természet pótolni tud, emellett tönkretesszük azt az ökoszisztémát, amelytől a víz és így az életünk is függ. A víz és a vizes élőhelyek elválaszthatatlanok egymástól, és létfontosságúak az élet, a jólétünk és a bolygónk egészsége szempontjából. Ezek az élőhelyek rendelkeznek az édesvízkészlet nagy hányadával, amit természetes módon tisztínak meg a szennyező anyagoktól.

Élelmezésben kulcsszerepet játszanak

A Ramsari Egyezmény lehetővé teszi a jegyzéken szereplő területek hasznosítását, abban az esetben, ha az nem befolyásolja az élőhelyek ökológiai jellegét, és rövidtávú kizsákmányolás helyett hosszútávú, fenntartható hasznosítás a célja. Az akvakultúra az egyik leggyorsabban növekvő élelmiszer-termelő ágazat, míg az édesvízi halászat önmagában 12 millió tonna halat biztosított 2018-ban. A rizsföldek pedig 3,5 milliárd embert táplálnak évente.

Rizsföldek Balin. Fotó: Steve Douglas

A biológiai sokféleség őrzői

A világ állatfajainak 40 százaléka vizes élőhelyeken él, megóvásuk létfontosságú a biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozásában. A korallzátonyok a fajok nem kevesebb, mint 25 százalékának adnak otthont, az édesvizekben pedig évente mintegy 200 új halfajt fedeznek fel.

Megvédenek bennünket

A vizes területek emellett nagy szerepet játszanak az áradások és viharok elleni védelemben és a szélsőséges időjárási eseményekhez való alkalmazkodásban, hiszen nagy mennyiségű vizet képesek elnyelni. A klímaváltozás elleni küzdelemnek is lényeges elemei, a tőzeglápok például kétszer annyi szén-dioxidod tudnak tárolni, mint az erdők, de a sósmocsarak, a mangrove erdők vagy a tengeri fűvel benőtt területek is kiváló szénmegkötők.

Ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújtanak

Nem utolsó sorban a gazdasági fejlődés szempontjából is előnyösek ezek a területek. A vizes élőhelyekhez kapcsolódó ökoszisztéma szolgáltatások, mint például árvízszabályozás, viharvédelem, víztisztítás, vizes élőhelyekről kikerülő termékek vagy szabadidő és turizmus, évente közel 50 billió dollár értéket tesznek ki., Globálisan több mint egymilliárd ember megélhetése függ a vizes élőhelyektől.

Vizes élőhelyek világnapja

Annak emlékére, hogy 1971-ben február 2-án írták alá a Ramsari Egyezményt, ezt a napot a vizes élőhelyek világnapjának nevezték ki. Célja felhívni a figyelmet ezeknek a területeknek a jelentőségére mind a bolygó, mind az emberiség szempontjából.

Minden évben a világnap egy konkrét témán keresztül világítja meg a vizes élőhelyeket, a 2021-ben 50 éves világnap a „Vizes élőhelyek és a víz” címet kapta. A témán keresztül a vizes élőhelyek mint édesvízforrások kerülnek előtérbe, hangsúlyozva a megőrzésük fontosságát.