Az Év hala 2024 - szavazás 2023 december 31-ig


2023-12-22
Kontur Tamás | 2023-12-22 08:35:27

Szavazatainkat az alábbi 3 halra 2023. december 31-én déli 12:00 óráig adhatjuk le az alábbi linken elérhető űrlapon . 

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLScNynvw0shT3j8tvc4qOPMS8wzVcsTpFoe5PcFs72RZKi1eHQ/viewform?pli=1 

Garda – Pelecus cultratus (Linnaeus, 1758)

A garda hosszan megnyúlt, oldalról erőteljesen lapított, ezüstös csillogású halunk. Relatíve nagyobb termetű, akár 30-40, egyes példányaik akár az 50 cm-es testhosszt is elérhetik. Jellegzetessége, hogy feje aránylag kicsi, szemei pedig kifejezetten nagyok. Szája felső állású, ivadékként főleg planktonikus szervezetekkel, felnőtt korábban pedig a víz felszínre hulló rovarokkal és kisebb halakkal táplálkozik. Jellegzetes a hátúszója, mely igen kicsi és rövid, emellett majd a faroknyélen helyezkedik el, a mellúszója pedig kifejezetten hosszú, általában túlér a hátúszó tövén. Említést érdemel még a sajátos oldalvonala is, ami kanyargós, követi a has domborulatát. Elterjedését és kedvelt környezetét tekintve elmondható, hogy alapvetően egy magát mind tengerben, mind édesvízben jólérző vándorhal, melynek a hazai populációi már teljesen adaptálódtak az édesvízhez. 

Elterjedési területe a Fekete-tenger és környéke. Hazánkban leginkább a bő vizű folyók (pl. Duna, Rába, Ipoly, Dráva, Tisza, Bodrog) dévér-, olykor márnazónájában, és nagyobb tavainkban (Balaton) találkozhatunk vele. Ívása március-május környékén történik csapatosan, és különlegessége, hogy ikrái szabadon lebegnek a vízben. Hazánkban a köznyelvben gyakran csak „látott halként” emlegetik, mely ragadványnév abból ered, hogy az ősz során a gardák bandákba verődtek a Tihanyi-szorosban, mely jelenséget a „halászbokor” egyik tagja a vízközeli hegyekről figyelte, és mikor a „hegyenjáró” felismerte a gardarajt jelek segítségével irányította a „halászbokor” többi tagját a gardaraj becserkészésében. A garda horgászati jelentősége igen csekély, húsa szálkás, de kimondottan finom ízű, jelentősége az utóbbi két évtizedben tovább csökkent, azelőtt viszont a tihanyiak „kenyérhalaként” szolgált. A hazai horgászrekord 1,05 kg.

/Bajcsev-Dancsó Dénes

 

Réticsík – Misgurnus fossilis (Linnaeus, 1758)

   Hosszan megnyúlt testű, oldalról kevésbé lapított halunk. Feje és szemei kicsik, orra hosszú és kúpos, a végén lekerekített. Szája kicsi és alsó állású, ajkain összesen 10 bajuszszál található. Apró pikkelyei alig észrevehetők, háta sötétbarna, oldalán hosszanti csíkok futnak, melyek közül a középső barna, a fölötte és alatta lévő pedig okkersárga. Legnagyobb csíkfélénk, testhossza meghaladhatja a 30 centimétert. A szárazság idején nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala, de előfordul sekély tavakban, öreg holtágakban és iszapos csatornákban, valamint nagyobb folyók hullámtéri gödreiben, a főmederben azonban ritkán található meg.

A lárvák külső kopoltyúbojtjai, illetve az idősebb halak béllégzése lehetővé teszi számukra az oxigénszegény viszonyok elviselését. Apró fenéklakó állatokkal táplálkozik, de különböző növényi részeket és szerves törmeléket is fogyaszt. A vízszabályozást megelőzően olyannyira gyakori volt hazánkban, hogy a halászat külön ága, a csíkászat foglalkozott a mocsarakban tömegesen élő réticsík fogásával és értékesítésével. A nagy mocsarak felszámolásával megfogyatkozott a hazai állomány, erre tekintettel védelmet élvez, természetvédelmi értéke 10.000 Ft. Korábban időjósnak is tartották, mivel a vihar közeledését a légnyomás megváltozásával megérezve mozgása megélénkül, és gyakran a felszínre úszik levegőért.

/Nagy László

Laposkeszeg – Ballerus ballerus (Linnaeus, 1758)

   Megnyúlt testalkatú, alacsony hátú, oldalról erősen lapított testű pontyfélénk, amely a hazai keszegek közt egyedülálló testformájáról kapta a nevét. Legközelebbi rokonától, a bagolykeszegtől (Ballerus sapa) szemének kisebb mérete és enyhén felső állású szája különbözteti meg. A többi keszegfajunkhoz képest hosszú farokalatti úszója is lényeges megkülönböztető jegy. Színe ezüstösen fénylő, pikkelyeinek mérete a testen felfelé haladva csökken. Testmérete legfeljebb 35 centiméter, de a kisebb példányok jellemzőbbek.

Élőhely tekintetében főleg a nagyobb folyók dévérzónáját részesíti előnyben, így a Duna és a Tisza vízrendszerében egyaránt megtalálható, de nem feltétlen igényli a folyamatos vízáramlást. Állóvízhez alkalmazkodott állományai a Balatonban is megtalálhatóak. Táplálék tekintetében planktonevő, főleg a felső vízrétegekben táplálkozik, így a horgászzsákmányban csak ritka vendégként szerepel, célzottan nem gyakran horgásznak rá. A planktonszervezetek mellett fogyaszt még vízfelszínre hullott rovarokat, algákat és szerves törmeléket is. Ívási időszaka áprilistól júniusig tart, amikor az ikrás nőstény 20-70 ezer darab ikrát rak a vízi növényzetre vagy a köves-kavicsos aljzatra. Húsa a többi keszegfélééhez hasonlóan jó ízű, de szálkás. A hivatalos hazai horgászrekord 1 kg.

/Huttman Máté

Forrás: https://haltanitarsasag.hu/fish-of-the-year 


Események

Friss hírek

2023-10-12 Filmajánló

Galéria

Címkefelhő

BISEL verseny jeles napok események Borián György az év fajai játék Ismerd meg! archív projektek ajánló hasznos víz jó tudni BISEL kisokos