Az Év Rovara bemutatkozása Merkl Ottó írása nyomán


2020-05-06
Kontur Tamás | 2020-05-06 10:32:42

szavazáson a legtöbb jelölést kapott faj, és így a 2020. év rovara a tavaszi álganéjtúró – Trypocopris vernalis.

 

Tavaszi álganéjtúró
(forrás: Balogh Diána, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

A Föld rovarfajainak nagyobb része eleven növényekkel táplálkozik, de igen sok közöttük a ragadozó és az élősködő is. Van azonban egy csoport, amely talán még az előzőekénél is fontosabb, és fajszámuk is jelentős, százezres nagyságrendű. Ők tüntetik el más élőlények elhalt maradványait – a korhadt fát, a lehullott avart, a trágyát és a tetemeket. Ezekből az anyagokból folyamatosan óriási mennyiség keletkezik, ami a lebontó rovarok nélkül – csak a baktériumokra és a gombákra hagyatkozva – szinte élhetetlenné tenné a Földet.

Bár ezek a rovarok sokak figyelmét elkerülik, szépségük és érdekes életmódjuk nem marad el más csoportokétól. Idei jelöltjeink tehát az ezüstös ősrovar, a selymes döglégy és a tavaszi álganéjtúró voltak.

A szavazás ideje alatt több, mint tízezer munkamenetet regisztráltunk, vagyis ilyen sokan látogattak el honlapunkra, hogy akár az “Év rovara” szavazás jelöltjeiről, akár más rovaros témában tájékozódhassanak. Látogatóink a következő helyekről érkeztek:

 

(illusztráció: Szőke Viktória)

 

A szavazás végeredménye az alábbi ábrákon látható. Idén szoros versenyben győzedelmeskedett a tavaszi álganéjtúró.

A 2020-as jelöltekre adott szavazatok száma (összesen 5254)
(illusztráció: Szőke Viktória)

 

A szavazatok folyamatosan érkeztek, de időről időre egy-egy közösségi médiában való megosztás vagy ismeretterjesztő, a szavazásra buzdító online cikk megjelenése lendített a szavazókedven. Az alábbi ábrán ezt mutatjuk be.

 

A  szavazatok számának alakulása 2019. november 4-től december 6-ig
(illusztráció: Szőke Viktória)

 

A tavaszi álganéjtúró rendszertani besorolása

Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)

Osztály: Rovarok (Insecta)

Rend: Bogarak (Coleoptera)

Alrend: Mindenevőbogarak (Polyphaga)

Családsorozat: Ganéjtúrószerűek (Scarabaeoidea), régebben használt nevükön: lemezescsápúak (Lamellicornia)

Család: Álganéjtúrófélék (Geotrupidae)

Alcsalád: Álganéjtúróformák (Geotrupinae)

Nemzetség (tribus): Geotrupini

Genusz: Trypocopris Motschulsky, 1859

Faj: Trypocopris vernalis (Linnaeus, 1758)

Alfajai: a Fauna Europaea szerint a fajnak 6 alfaját különítik el, de ezek önállósága kétséges. Ugyanis elterjedési területük átfedi a törzsalakét, illetve egymásét is (az alfaji önállóság egyik kritériuma a földrajzi elkülönülés).

 

 

A tavaszi álganéjtúró köznapi neve különböző nyelveken

 A tavaszi álganéjtúró tudományos (latin) neve második szavának (a faji jelzőnek) jelentése „tavaszi”. Ez a jelentés a legtöbb nyelv esetében tükörfordításként megjelenik a köznapi névben is, bár a bogár korántsem csak tavasszal látható.

Angol: Spring dumbledor
Cseh: Chrobák jarní
Finn: Kevätsittiäinen
Francia: Géotrupes printanier
Holland: Voorjaarsmestkever
Lengyel: Żuk wiosenny
Német: Frühlingsmistkäfer
Norvég: Glattordivel
Orosz: Навозник весенний
Spanyol: Escarabajo de la primavera
Svéd: Vårtordyvel
Szlovén: Spomladni govnač

 

 A tavaszi álganéjtúró külalakja és magyarországi rokonai

A tavaszi álganéjtúró némi gyakorlattal könnyen azonosítható rovar.

A kifejlett bogár (az imágó) testhossza 12–20 mm. A hímet és a nőstényt külsőleg szinte lehetetlen megkülönböztetni. Teste zömök, minden oldalról lekerekített, valamivel hosszabb, mint széles, erősen domború. Kültakarója fémesen fénylő kék, kékeszöld vagy zöld, néha csaknem fekete, vagy (főleg az Északi-tenger partvidékén) sötétlilás. A délebbi és alacsonyabb területeken a szín a zöld irányába tolódik el – Magyarországon a Balatontól dél felé egyre több a teljesen zöld egyed –, észak felé és magasabban a kék, majd a fekete szín dominál.

Tavaszi álganéjtúró
(forrás: Fráter Szabolcs, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

 

Tavaszi álganéjtúró
(forrás: Ujvári Zsolt, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

 

Hátoldala teljesen csupasz, hasoldalán és lábain ritkás, közepesen hosszú, fekete serték meredeznek. Csápja 11-ízű, rövid, nem szélesebb, mint a feje szélessége; az ízek fényes feketék, kivéve a csápbunkót képező három utolsó ízt, melyek nagyon sűrű, rövid szőrzettel fedettek, ezért fénytelen barnák. Előtora felül ritkásan pontozott. Szárnyfedőin nincsenek barázdák, helyettük szabad szemmel alig látható pontsorok futnak. Lábai erősek, vaskosak; elülső lábszára ásásra módosult, széles, külső szegélye tompán fogazott; hátulsó lábszárán kívül két teljes harántléc látható.

Lárvája a lemezescsápú bogarakra általánosan jellemző pajor: teste fehéres színű, C alakúan görbült, utolsó potrohszelvénye zsákszerűen megnagyobbodott, és ha nem mozog, az oldalára fekszik. Más lemezescsápúak pajorjaitól csak szakember képes megkülönböztetni, de a mélyen a föld alatti tenyészkamrában fejlődő pajorokkal az átlagember sohasem találkozik.

Magyarországon a családnak 6 faja él: 5 a Geotrupinae alcsaládból, illetve a Lethrinae alcsalád egy faja, a nagyfejű csajkó (Lethrus apterus).

A tavaszi álganéjtúróhoz hasonló alkatú és méretű faj a hazai erdőkben az erdei álganéjtúró (Anoplotrupes stercorosus). Hátulsó lábszárán szintén két harántléc található. Hasonlóképpen nappal aktív, nem szigorúan trágyafogyasztó faj, de kültakarója, bár kékes árnyalatú, sohasem olyan fényes; szárnyfedőin pedig határozott, mély barázdák húzódnak.

Tavaszi álganéjtúró zöld (balra) és fekete változata (középen), valamint erdei álganéjtúró (jobbra)
(forrás: Alexandr Szluckij, Ukrainian Biodiversity Information Network;
F. Martinez Clavel, Pixels; Udo Schmidt, flickr)

 

A Geotrupinae alcsalád további három, nehezen elkülöníthető faja – a közönséges álganéjtúró (Geotrupes spiniger), a hegyi álganéjtúró (G. stercorarius) és a változékony álganéjtúró (G. mutator) – sokkal nagyobb, alapvetően fekete színű, selyemfényű állat. Szárnyfedőik barázdásak, hátulsó lábszárukon három harántléccel. Kizárólagos trágyafogyasztók; éjszaka aktívak, nappal elvétve láthatók, így a természetjárók ritkán találkoznak velük.

Közönséges álganéjtúró
(forrás: Farkas Péter, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

 

A hatodik hazai álganéjtúró, a röpképtelen nagyfejű csajkó (Lethrus apterus) pedig feltűnően nagy feje és előtora, fénytelen fekete színe, illetve a többi fajtól merőben eltérő viselkedése miatt nem téveszthető össze a tavaszi álganéjtúróval.

Nagyfejű csajkó
(forrás: Brainman)

 

 A tavaszi álganéjtúró elterjedése és élőhelye

 A tavaszi álganéjtúró csaknem egész Európában előfordul, kivéve Izlandot, a Skandináv-félsziget északi részét és az Ibériai-félsziget déli részét. Keleten megtalálható a Kaukázusban, Kis-Ázsiában és Iránban is.

Magyarországon a hegységekben és a dombvidékeken sokfelé megtalálható. A fátlan alföldi pusztaságokról hiányzik. Elsősorban a meleg, napsütötte élőhelyeket kedveli: zárt, kissé cserjésedő lösz-, mészkő- és dolomitgyepekben, karsztbokorerdőkben, melegkedvelő tölgyesekben, ligetes cseres-tölgyesekben bukkanhatunk rá, de a teljesen nyílt, kopár helyeket kerüli. Többnyire hiányzik a zárt lombkoronájú, hűvös és árnyas erdőkből, völgyaljakból és a hegyek magasabb régióiból; ilyen helyeken az erdei álganéjtúró veszi át a helyét, amellyel azért kismértékben átfedhet az élőhelye.

 

A tavaszi álganéjtúró viselkedése, szaporodása, egyedfejlődése

Ugyan a tavaszi álganéjtúró szórványos egyedei már áprilisban feltűnnek, rajzáscsúcsa május-júniusra esik – ilyenkor jönnek elő a földből az új nemzedék tagjai, melyek azután őszig láthatók. (Az erdei álganéjtúró első rajzáscsúcsa valójában sokkal korábbi, mint a tavaszié. Nyáron újabb rajzáscsúcsa jelentkezik, mert az áttelelő imágókat később követik az új nemzedék tagjai.) A kifejlett bogarak nappal táplálékot és párt keresnek; párás, napos időben repülnek is, főleg a délután második felében. Hűvös napokon vagy hosszan tartó meleg, száraz időszakban a talajba ássák magukat.

Tavaszi álganéjtúró
(forrás: Farkas Péter, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

 

A tavaszi álganéjtúró leginkább a ló és a szarvasmarha ürülékét kedveli, de beéri bármilyen más patás trágyájával, vagy akár nyulak, ragadozók és az ember ürülékével. Megtalálható rothadó vagy erős szagú gombákon is, amilyen például a szemérmetlen szömörcsög (Phallus impudicus). Táplálkozhat hullott, erjedő gyümölccsel, bomló tömeges növényi maradvánnyal (vastag avarral, komposzttal). Dögöket is felkeres: egy lengyelországi, igazságügyi rovartani vizsgálat során a különböző erdőtípusokba kitett 18 sertéstetemen több, mint 20 ezer erdei álganéjtúrót, és több, mint 2500 tavaszi álganéjtúrót gyűjtöttek. A tetemek lebomlását tehát már pusztán nagy tömegük miatt is gyorsítják.

Tavaszi álganéjtúrók
(forrás: Kárpáti Marcell, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

 

A tavaszi álganéjtúrók augusztus-szeptemberben párba állnak, majd elkészítik a lárvák fejlődésére szolgáló helyet. Először a trágyakupac alatt vagy annak közelében 4 cm széles és 5 cm mély tölcsért ásnak. Innen több, 20 centiméteres vízszintes oldalfolyosót indítanak, melyeket trágyával töltenek meg. A pár egyik tagja hordja az anyagot a fészekbe, a másik elhelyezi az alagutakban; nem segítenek egymásnak, de a kétféle tevékenységet felváltva végzik. Amikor az oldaljáratok megteltek, a két bogár párosodik. Ezután talajjal elzárják a tölcsér bejáratát, és a tölcsér aljáról kezdve egyetlen, többször tíz (akár 50) cm mély függőleges járatot ásnak, mely 4–5 cm hosszú és 2 cm széles, ovális, simára tapasztott falú kamrában végződik.

Ekkor az oldaljáratokból lehordják a trágyát, és akkora labdát készítenek belőle, mely nem éri el a kamra falát. Ezután a nőstény egyetlen petét helyez a labdába, és csak ekkor töltik fel a kamrát, illetve a függőleges járatot talajjal. A felnőtt bogarak nem telelnek át; a munka befejeztével – legkésőbb az első fagyok idején – életük rövidesen véget ér.

A petéből egy hónap múlva kikel a lárva, és a tél folyamán, a biztonságosan fagymentes mélységben feléli a trágyagolyót. A következő év elején bebábozódik, hamarosan imágóvá alakul, majd a kültakarója kiszíneződése és megkeményedése után, tavasszal-nyár elején kiássa magát a felszínre. A tavaszi álganéjtúró egyedfejlődése tehát egy év alatt lezajlik.

 

A tavaszi álganéjtúró természetvédelmi helyzete

Magyarországon a tavaszi álganéjtúró nem ritka. Élőhelyeinek jelentős része védett területekre esik, így nem is számít veszélyeztetettnek, ezért nem is szerepel a védett fajok között. Pontosabban: amíg természetes élőhelyeit sikerül megőrizni, addig maga is biztonságban van; sőt a hazai erdők túltartott vadállománya még talán hasznára is válik. Más kérdés, hogy ha a területhasználat változása vagy a helytelen gazdálkodás tönkreteszi a számára alkalmas erdőket és gyepeket, akkor ő sem marad fenn.

Nagy-Britanniában azonban a tavaszi ganéjtúró – bár nagy elterjedésű – az utóbbi évtizedekben erősen visszaszorult, és számos lelőhelyéről eltűnt. Hasonló a helyzet Svédországban is; Finnországban kipusztult. Lokális eltűnésének oka elsősorban az élőhelyeinek felszámolása (beépítése, művelésbe vonása, tönkretétele).

 

De miért álganéjtúró?

A gerincesek trágyájának lebontásában a rovarok közül túlnyomó részben (majdnem kizárólag) legyek és bogarak vesznek részt. A trágyát tömegesen eltüntető bogarak mind a Scarabaeoidea családsorozatból kerülnek ki, ezen belül is két családból. Az egyik a valódi ganéjtúrók (Scarabaeidae), melyeknek két alcsaládja (Scarabaeinae és Aphodiinae) „foglalkozik” ürülék lebontásával. Az igazi ganéjtúrófajok száma meghaladja a 6000-et. Hangsúlyozni kell, hogy a ganéjtúrófélék (Scarabaeidae) családjába még további legalább 12 ezer faj tartozik, ezek a jól ismert cserebogarak, szipolyok, virágbogarak, orrszarvúbogarak és társaik, de ezek életmódja egészen más.

Ott van azonban a másik család, az eddig tárgyalt álganéjtúróféléké (Geotrupidae). A 300-nál kevesebb fajból mindössze 150 „túr ganéjt”, vagyis a fajszám eltörpül a valódi ganéjtúróké mellett.

A valódi és az álganéjtúrók a hasonló táplálékforrás ellenére nem túl közeli rokonok. (A ragyogó színekben pompázó virágbogarak és a félelmetes fegyverzetű herkulesbogarak közelebb állnak a valódi ganéjtúrókhoz, mint az álganéjtúrók.)

Nézzük meg az alábbi ábrát, mely a lemezescsápúak törzsfáját ábrázolja.

A lemezescsápúak törzsfája
Zárójelben azok a családok, amelyeknek nincsenek magyarországi fajai

(illusztráció: Szőke Viktória, a Tree of Life web project alapján)

 

Az első csomópont egyik ága a csorványfélék (Glaresidae), melynek egyetlen apró faja él nálunk. Ez tehát az összes többi lemezescsápú – a másik ág – testvércsoportja. A második csomópont egyik ága a ganéjtúróké (Scarabaeidae), amely pedig testvércsoportja a másik ágnak, az összes fennmaradó családnak. Ez utóbbi csapatban vannak az álganéjtúrók is (Geotrupidae). Látható, hogy emiatt az álganéjtúrók közelebb állnak például a szarvasbogarakhoz (Lucanidae), mint a valódi ganéjtúrókhoz. (A lemezescsápúak filogenetikájáról más verziók is napvilágot láttak, de a valódi és az álganéjtúrók távolsága ott is hasonló.)

Mind a két trágyafeldolgozó csoportban a legősibb fajok korhadékfogyasztók, vagyis a „ganéjtúrás” levezetett tulajdonság, amely a két családban egymástól függetlenül alakult ki. A konvergens evolúció remek példájával állunk tehát szemben.

Tavaszi álganéjtúró feje és előtora alulnézetből. Jól láthatók a fejlett rágók
(forrás: Rahmé Nikola, flickr)

 

Anatómiailag a legfőbb különbség a két család között az, hogy az álganéjtúróknak egyszerű – mondhatni, primitív – rágóik vannak, amelyek a táplálék darabolására valók. A valódi ganéjtúrók rágója bonyolult szűrőkészülékké alakult, mellyel a trágyából csak a leginkább tápláló folyadékot és mikroszemcséket választják el, így nem foglalkoznak az emésztetlen növénydarabokkal. Az álganéjtúrók utódaikról is aránylag egyszerű módon gondoskodnak: járatokat ásnak a földbe, abban elhelyezik a lárvák tápközegét, és utódaikat magukra hagyják. A valódi ganéjtúrók ivadékgondozása ezzel szemben sokkal bonyolultabb és változatosabb.

 

A ganéjtúrók és az álganéjtúrók szerepe az ökoszisztémában

A lebontás (dekompozíció) az elhalt szerves anyagok nagy molekuláinak átalakítása kisebb molekulákká, és végső soron szervetlen anyagokká. Ezzel kapcsolatban két fogalmat kell megkülönböztetni: a szaprotrófiát és a detritivoriát.

szaprotróf élőlények nem fogyasztják el a táplálékukat, hanem molekuláris szinten, sejten kívül bontják le a fehérjéket aminosavakra, a lipideket zsírsavakra és glicerinre, a poliszacharidokat pedig diszacharidokra vagy egyszerű cukrokra (monoszacharidokra). Ezeket a folyamatokat leginkább gombák, talajbaktériumok, egysejtűek, illetve egyes növények végzik.

detritivor élőlények – amelyek valamennyien állatok – más élőlények (növények és állatok) elhalt maradványaival (detritusszal), illetve állatok ürülékével táplálkoznak, és hogy hozzájussanak a tápanyagokhoz, a táplálékukat meg kell enniük, ami elsősorban fizikai felaprítást jelent. A nagy molekulákat gyakran nem is maguk, hanem a szervezetükben élő gombák és baktériumok bontják le.

A detritivoriának sokféle típusa van, de e helyen elégedjünk meg három kategória említésével, melyeknél a bogarak szerepe kiemelkedő. Ezek az elhalt fa fogyasztása (szaproxilofágia), a dögevés (nekrofágia) és az ürülék- vagy trágyafogyasztás (koprofágia).

A trágya tápanyagokban gazdag, ugyanakkor időben és térben korlátozottan hozzáférhető táplálékforrás, ezért nagy verseny folyik érte. A vele táplálkozó bogarak változatos technikákkal igyekeznek utódaiknak elkülöníteni a szükséges mennyiséget. E technikák három fő csoportba sorolhatók, melyeket leegyszerűsítve az alábbi ábra szemléltet.

A trágya hasznosításának formái a bogarak esetében
(forrás: Science Literacy and Outreach, University of Nebraska – Lincoln, módosítva)

 

A valódi ganéjtúrók mindhárom csoportban szép számmal képviseltetik magukat, és technikáik ezeken belül további altípusokba sorolhatók (pl. lassú és nagy, gyors és nagy, lassú és kicsi galacsinhajtók). Az álganéjtúrók azonban mind egy csoportba tartoznak: valamennyien lassú és nagy alagútásók.

 

Az ökoszisztéma-szolgáltatások

A szerves anyagok, köztük a trágya lebontása az ökoszisztéma-szolgáltatások egyike. E fogalom magyarázatát és típusait az Európai Bizottság Ökoszisztémák javai és szolgáltatásai című információs anyagából idézzük.

A Föld ökoszisztémái az emberiségnek sokféle előnyt nyújtanak, úgynevezett „javak és szolgáltatások” formájában. Az ökoszisztémák által termelt javak közé tartoznak az élelmiszerek (hús, hal, zöldségek, stb.), a víz, a tüzelőanyagok, illetve a fa, míg a szolgáltatások magukba foglalják a vízellátást és a levegő tisztítását, a hulladékanyagok természetes újrahasznosítását, a talajképződést, a beporzást, valamint azokat a szabályozó mechanizmusokat, amelyeket a természet, ha hagyják, az éghajlati viszonyok és az állatok, rovarok, illetve egyéb organizmusok populációinak szabályozására hasznosít.

Mivel ezek közül a javak és szolgáltatások közül sok ingyen – piacok és díjak nélkül – mindig is rendelkezésre állt, hosszú távú értékük a társadalom gazdasági előrejelzéseiben nem szerepel.

A szakértők négy különböző szolgáltatástípust különböztetnek meg, amelyek közül mindegyik létfontosságú az emberi egészség és jólét szempontjából:

Az ellátó szolgáltatások magukat a javakat szolgáltatják, mint például az élelmiszert, vizet, fát és élelmi rostot.

Szabályozó szolgáltatások irányítják az éghajlatot és csapadékmennyiséget, a vizet (például az áradásokat), a hulladékképződést, valamint a betegségek terjedését.

Kulturális szolgáltatásnak tekinthető a szépség, az ihlet és a felüdülés, ami lelki jólétünkhöz hozzájárul.

A támogató szolgáltatások magukban foglalják a növekedésnek és termesztésnek alapot biztosító talajképződést, fotoszintézist, valamint a tápanyagok körforgását.

A ganéjtúrók és az álganéjtúrók lebontó tevékenysége nem csupán a felhalmozódott szerves anyagot tünteti el, hanem hozzájárul a tápanyagok visszajuttatásához és a talajképződéshez is – tehát a támogató szolgáltatások közé tartozik.

 

A tavaszi álganéjtúró rokonsági köre

Az álganéjtúrófélék eddig leírt fajainak száma nem éri el a 300-at. A Geotrupinae alcsalád 150 faja az északi mérsékelt övben honos (Eurázsiában és Észak-Amerikában egyaránt); néhány fajuk a Himalája déli és keleti előterében is előfordul, illetve egy fajt betelepítettek Ausztráliába. A Lethrinae alcsalád (a csajkóformák) 80–120 faja (a fajok önállósága sok esetben kétséges, ezért a bizonytalanság a fajszámot illetően) zömmel Közép-Ázsiában él, néhány faj eléri Kelet-Európát. A Taurocerastinae alcsalád 3 faja Dél-Amerika déli részéről ismert.

Chelotrupes algavricus, Portugália (balra) és Phelotrupes auratus, Kurili-szigetek (jobbra) (Geotrupinae)
(forrás: M.E. Szmirnov  és K.V. MakarovBeetles and Coleopterists)

 

Taurocerastes patagonicus, Chile (Taurocerastinae)
(forrás: Vicente Valdés, Biodiversidad Chilena)

 

Az álganéjtúrók tesfelépítése – a csajkóktól most eltekintve – meglehetősen egységes, és korántsem olyan változatos, mint a valódi ganéjtúrók sokaságáé. Lábaik, csápjaik, fejük szerkezete hasonló minden fajnál; testük mindig rövid ovális, 10–40 mm közötti hosszal. Némelyek laposabbak, mások domborúbbak, de ezen kívül csak az egyes fajok fején és előtorán meredező szarvak adnak némi változatosságot a csoportnak. Az eurázsiai fajok egy részéről a szentpétervári Zoológiai Intézet grandiózus honlapján láthatunk válogatást.

Enoplotrupes sharpi, Thaiföld (Geotrupinae)
(forrás: Noel Mal, Institut royal des sciences naturelles de Belgique, licenc: CC BY NC ND)

 

Hosszú ideig ide sorolták a Bolboceratinae alcsaládot is, amelyet ma önálló családnak tekintenek. Az eddig ismert kb. 350 faj zöme az Új- és Óvilág száraz területeinek lakója, Ausztráliában is számos képviselővel. A két ide tartozó hazai faj a szarvas álganéjtúró (Bolbelasmus unicornis) és a mozgószarvú álganéjtúró (Odonteus armiger).

Hím szarvas álganéjtúró (Bolbelasmus unicornis, balra) és
nőstény mozgószarvú álganéjtúró 
(Odonteus armiger, jobbra)
(forrás: Németh Tamás, flickr)

 

Köszönet

A szavazás kezelésében, a poszt összeállításában nagyon sokat segített Grabant Aranka, Károlyi Balázs, Puskás Gellért és Szőke Viktória. A képek gazdag forrását biztosították az izeltlabuak.hu fotósai. Közreműködésükért illesse őket a szerző hálás köszönete.

 

Források

Endrődi S. 1956: Lemezescsápú bogarak – Lamellicornia. –  In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), IV, 9. Akadémiai Kiadó, Budapest, 188 + 9 pp. [Pdf.Klasszikus magyar mű a lemezescsápúakról. Kissé elavult.

Sommer D. 2017: Potravní strategie chrobákovitých brouků (Coleoptera: Geotrupidae). Feeding strategies in geotrupids (Coleoptera: Geotrupidae). Bakalářská práce. – Univerzita Karlova v Praze, 40 pp. [Pdf.David Sommer BC-szakdolgozata kiváló összefoglalás az álganéjtúrók életmódjáról – cseh nyelven. A Google Fordító körültekintő használata ajánlott.

UK Beetles Geotrupidae Latreille 1802. Dor beetles. [Hozzáférés: 2019. december 8.] Hasznos összefoglaló a családról és az Egyesült Királyság fajairól. 

Tavaszi álganéjtúró a német wikipédiánA wikipédia-szócikkek közül ez a legalaposabb.

Tavaszi álganéjtúró az izeltlabuak.hu oldalon. Sok jó fotóval.

 

A valódi ganéjtúrók szakirodalma rendkívül gazdag és szerteágazó, de meghaladja a jelen írás kereteit. Kiindulási alapnak ajánljuk az alábbi oldalt.

Browne D. J. & Clarke H. Scholtz C. H. 1995: Scarabaeiformia. Scarabaeoidea. Scarabs, stag beetles, dung beetles, rain beetles, etc.. Version 01 January 1995. http://tolweb.org/Scarabaeoidea/9077/1995.01.01 in The Tree of Life Web Project, http://tolweb.org/ [Hozzáférés: 2019. december 8.] 

Az alábbi videón (Marcus Byrne: The dance of the dung beetle) a galacsinhajtók tevékenységének felettébb különös aspektusai láthatók.

 

Írta: Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum, Bogárgyűjtemény)

Forrás: Magyar Rovartani Társaság - www.rovartani.hu  


Események

Friss hírek

Galéria

Címkefelhő

BISEL verseny jeles napok események Borián György az év fajai játék Ismerd meg! archív projektek ajánló hasznos víz jó tudni