Hungarikum lett a tiszavirág
Május 21-től védett természeti és tájértékként bekerült a hungarikumok közé a tiszavirág.
A tiszavirág (Palingenia longicauda) az eurázsiai elterjedésű Palingeniidae család legnagyobb termetű faja, imágó állapotban akár 10 centiméteres testhosszt is elérhet. Rajzása már a korai természettudósok figyelmét is felkeltette, nem véletlen, hogy az első, bizonyosan ezt a fajt érintő leírás majdnem négyszáz éves. A faj ekkor még egész Európa-szerte elterjedt volt, a középszakasz jellegű folyókon közönséges fajnak számított. Szakirodalmi források szerint előfordulása ismert volt Ausztriából, Belgiumból, Bulgáriából, Csehországból, Franciaországból, Hollandiából, Horvátországból, Lengyelországból, Macedóniából, Magyarországról, Németországból, Romániából, Szerbiából, Szlovákiából és Ukrajnából, de a 19. és a 20. század során elterjedési területének jelentős részén kipusztult.
A kipusztulás okai főként a folyószabályozások, a meder-átalakítások, a partvédelmi művek építése voltak, amelyek a faj klasszikus élőhelyének (szakadópartok) eltűnéséhez vezettek, míg kisebb mértékben valószínűleg a szennyezések is szerepet játszhattak. Ezen folyamatok eredményeképpen a legóvatosabb becslések szerint is a faj az egykori európai elterjedési területének legalább 95 százalékáról eltűnt. A fajnak biztosan ismert, jelentős állományai ma már csak a Tiszában és a Rábában ismertek.
2002-ben egyedüli kérészfajként felkerült az Európa Tanács által létrehozott és ma is működő Berni Egyezmény fokozottan védett állatfajokat feltüntető II. Függelékére.
A tiszavirág fennmaradásában Magyarországnak óriási nemzeti és nemzetközi felelőssége van. A tiszai állományok védelmével elérhető, hogy ezen jelentős természeti értékünk utolsó biztos állományai fennmaradjanak.
Fotók forrása: HNP
